Az iskola története

A Kereszt-út mentén, a Katona-szõlõ mezsgyéjétõl az országútig terjedõ sarokbirtokot Szeless József dr., takarékpénztári elnök vásárolta meg. E területnek az országút felé esõ sarkán épült fel 1897-ben az elsõ iskolaépület Katonatelepen. Elsõ tanítója Zsigmond Ferenc lett. A 20 éves fiatalember nagy ambícióval fogott a tanításhoz, a népoktatáshoz. Nemcsak lelkes szõlész-tanítványa, hanem hûséges barátja is lett Mathiász Jánosnak. Õ is foglalkozott szõlõnemesítéssel. Elsõként vezette be a tanyai iskolában a mezõgazdaság és a kertmûvelés oktatását. Huszonnyolc évig, fiatalon bekövetkezett haláláig tanított Katonatelepen.
1920-ban épült egy újabb tanterem . Itt kezdte meg fáradhatatlan munkálkodását Kocsis Pálné, Ida néni, aki hosszú ideig nagy pedagógiai tudással, emberszeretettel tanította a település és környékének gyermekeit. Iskolánk 1907-ig népiskolai igazgató felügyelete alatt állt. 1907-tõl a Külterületi Iskolák Igazgatóságához került, mely több tanyasi iskola (pl.: Úrrét, Nyomás, Szolnoki út, Talfája, Katonatelep) irányítását fogta össze – a 40-es évek második felében Lõrincz Béla vezetésével.
A következõ nagy tanítóegyéniség Romhányi Gyula volt, aki 30 évig tanított iskolánkban, 1951-tõl igazgatóként. A II. világháború után egy melléképület átalakításával újabb tanteremhez jutott az iskola. Gyula bácsi nevéhez fûzõdik a település közmûvelõdési életének megteremtése, s az iskola épületének 1957-ben történõ nagyobb méretû bõvítése, mely igen nagy elõrelépést jelentett a település életében is. A megfelelõ oktatási körülmények, az újra fejlõdésnek induló szõlészeti lehetõségek (munkahely), ha lassan is, de vonzani kezdték az érdeklõdõket, a késõbbi kitelepülõket. Romhányi Gyula nyugdíjba vonulása (1961) után az iskola vezetését Fazekas Ferenc vette át.
Fazekas Ferenc, jelentõs eredményekkel vett részt a település életében, s irányította az intézményt 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Kecskemét katonatelepi városrészének kiépüléséhez szervezõ tevékenységével nagymértékben hozzájárult mint igazgató, mint magánember és mint képviselõ is. A városrész gyarapodása, s a gyerekek fejlõdéséért való elkötelezettsége késztette iskolatelepítõ tevékenységének megkezdésére, ugyanis a katonatelepi iskolában még a 60-as évek végén is volt összevont osztály. 1973-ban a Katonatelepi Általános Iskolához csatolták a Nagykõrösi Úti Általános Iskolát (nyomási iskola) talfájai tagiskolájával együtt. Ezzel megszûntek az összevont osztályok, de megkezdõdött a tanulók majdnem 15 évig tartó buszoztatása.
A tanítás nehéz körülmények között folyt. Katonatelepen tanult a felsõ tagozat az országút két oldalán elhelyezkedõ épületekben, az alsó tagozat a nyomási iskola épületében 3 km-re a felsõsöktõl. Fazekas Ferencnek köszönhetõen 1975-re az 1920-ban épült tanterembõl és szolgálati lakásból óvodája, a másik szolgálati lakásból melegítõkonyhája, ebédlõje és technika mûhelye lett az iskolának. 1983-ra, különálló épületként, felépült négy új tanterem. Javultak az oktatás feltételei, de az állandó délelõtti tanítás és a napközis ellátás fejlesztése érdekében a 3-4. osztályok továbbra is a nyomási iskolaépületben tanultak.
1986-ban az iskola felvette Mathiász János szõlõnemesítõ nevét, mely tovább erõsítette a tanulók településhez való kötõdését.
Katonatelep is tovább fejlõdött: lett víz- és gázvezeték, bolt, közvilágítás, burkolt út, állandó buszjárat, telefon. Egyre több családi ház épült.
A dinamikusan fejlõdõ településnek az iskola épülete egyre szûkebb és korszerûtlenebb lett. Az igazgató bácsi tehát célul tûzte ki a körülmények további javítását. 1987 szeptemberére a meglévõ tantermek átalakításával, 4 új építésével, s az iskolaépületek összekötésével átadásra került egy 9 tantermes, szinte új iskola. Eltûntek az olajos padlók, a széntüzelésû kályhák. Megvalósult, hogy minden osztály egy helyre járhatott iskolába, s megkezdõdhetett egy még erõsebb “családi közösség” kialakítása. Az “új” iskola építését saját maga felügyelte, mert szívügyének tartotta, hogy a tanítás szeptemberben megindulhasson. Ugyancsak Õ volt kigondolója és kiviteleõje az iskola sportpályájának, ami példás lakossági összefogással készült el.
Tovább ápolta az iskola hagyományait. Találkozókat szervezett az iskolához kapcsolható személyekkel vagy azok leszármazottjaival. Az iskolának így megbecsülést szerzett nem csak a település lakói között, hanem a többi kecskeméti iskola között is.
A Mathiász János Általános Iskola Fazakas Ferenc munkássága révén hírnevet szerzett, arculatot kapott, ami nem csak a külsõ megjelenesésben öltött testet. 1990-tõl, nyugdíjba vonulása után is aggódó figyelemmel kisérte az iskola sorsát. Nagy büszkeséggel vett részt az iskola 110 éves évfordulóján.
Nyugdíjas éveiben is önzetlenül segített a hozzáfordulóknak. A régi idõk “mindentudójához” a Katonatelep történetét kutatók is mindig bizalommal fordulhattak. Senki nem tudott annyit, mint Õ, errõl a településrõl. Az iskola volt a fõmûve. Nyugdíjasként, ha meghívást kapott, mindig nagy örömmel jelent meg az iskola rendezvényein.
2009. januárjában, életének 80.évében egy küzdelmes, de gazdag életpályája ért véget. Az iskola, volt tanulói és jelenlegi tanulói gyászolták.
Close Menu