Nagy generációk

I. fejezet

1995. 05. 31.

A katonatelepi sportcsarnok műszaki átadásának időpontja a fenti jeles dátum. Kovács Sanyi, Horváth Peti ekkor harmadikos volt. Az nyári szünetre készülődtek. Én, mint a tesitanár az új objektum „főnöke” kosárlabda csapatot szerveztem. A felsősök közül is összejött egy csoport, s a kicsik között is volt szép számmal jelentkező. A nyáron már birtokba vettük a termet. Sok ügyes gyerek volt a nagyobbak között is, de ők azzal a hátránnyal küzdöttek, hogy kicsit későn kezdték az ismerkedést a sportággal. Ennek ellenére szép sikereket értek el ők is. A város megismerte a Mathiász nevet, méltó ellenfelei voltunk bármelyik iskola csapatának. Közülük talán Földi Laci jutott legmesszebbre, ebből a korosztályból, aki NB I-s játékvezető lett, és napjainkban is az elit mezőnyben fúj. Már akkor látszott, hogy a fent említett két legény körül, jó kis társaság alakul ki. Sanyi volt a legügyesebb, Peti pedig egy fejjel volt magasabb mindenkinél. Ők idejében kezdhették a kosarazást. Az alap tehát megvolt, hogy legyen egy jó csapat. Játékosainkat akkor Nagykőrösre igazoltuk, ahol Király Laci barátommal klubszinten is edzősködtünk. Így az országos bajnokságokba is bekerültek a katonatelepi gyerekek. Első sikerünkként, közös csapatunkkal a gyerekbajnokságban a 1996-1997-es születésűekkel másodikak lettünk. Majd ugyanezzel a korosztállyal Országos Serdülő Bajnokok lettünk. Közben a suliban, mint osztályfőnök is terelgettem a gyerekeket, s nagy örömünkre három kőrösi kosaras is át jött a suliba, hogy kitűnő körülmények között egy helyen kosarazzanak és tanuljanak is. Osztályomból minden fiú a „Csapat” tagja volt és a lányok is jól játszottak a maguk szintjén. Szuper táborok, osztálykirándulással egybekötött felkészülések, rengeteg közös program. 2000-ben már „taroltunk” a városban, s a megyében sem volt igazán ellenfelünk. „Teltházas” meccsek a suliban. Kosárlabda lázban égett mindenki. Az országos elődöntőben nem volt kérdés, csak a Mathiász juthatott a legjobb nyolc csapat közé. Jubileumi Diákolimpia Döntő, minden sportág egyszerre Budapesten, Olimpiai falu a BNV területén. Hatalmas élmény volt mindenkinek. A végső bajnokot legyőzve, körbeverésekkel a negyedikek lettünk. Egy kis iskola első nagy sikere volt ez.

A csapat tagjai:

Horváth Péter, Katona György, Király László, Kiss Balázs, Koncz Dávid, Kovács Dániel, Kovács István, Kovács Richárd, Kovács Sándor, Lovas Ottó, Sályik Dániel, Sándor Zoli, Szél Attila

A játékosok közül Sanyi most is NB I-s játékos, Peti és Ottó is lehúzott pár évet ezen a szinten, utóbbi, középiskolás korában egészen az utánpótlás válogatottságig jutott.

II. fejezet

A fenti sikeres társaságot a mérkőzéseikre a lányokon kívül elkísérte két kisgyerek is, akik nagy érdeklődéssel nézték a nagyfiúk összecsapásait. Ők a fiaim voltak, akik szüleik révén szinte a kosárpályán nőttek fel, és a korán szerzett technikai tudásukat elég jól tudták kamatoztatni már alsós korukban is a pályán. Feltűnt az is, hogy mindkettőjük osztályában sok ügyes tanuló van. Megláttam a lehetőséget egy újabb sikersorozat kezdetére. Természetesen Lovas Ottóék után is voltak jó játékosok a suliban, de egy ilyen kis intézményben nem lehet minden évben egy országosan is jó gárdát összehozni. Egy csapat tulajdonképpen két osztályra támaszkodhat, s szinte mindenkinek kosarazni kell ahhoz, hogy összejöjjön az a tizenkettő, akik végül a csapatot alkotják.

Visszatérve tehát a 91-92-es évfolyamra, ők már az UNIVER KSE igazoltjai voltak és szerencsére nekik is edzőjük lehettem a klubok közötti bajnokságokban. Kenguru Kupában mindkét korosztályban másodikak lettünk az országban, vagy kétszáz csapatból. A csapat 90 százalékban katonatelepiekből állt. Diákolimpiában is jöttek a sikerek. Az alsósok között nyertük a megyedöntőt, de sajnos ott nincs további küzdelem. A harmadik korcsoportban (5-6.) már nem volt apelláta: Országos döntőbe jutottunk. Az Egerben megrendezett összecsapáson tizenhatból a hetedikek lettünk.

A pályán elért sikerek mellett a két érintett osztályban kitűnő közösség alakult ki. Bognár Éva néni és Bónáné Zsigmond Zsuzsa néni, mint osztályfőnök mindenben támogatta a csapatot, szervezték a szurkoló tábort, jöttek a meccsekre kirándulásokra. A lányok itt is szakértők voltak. Mindenki tudott kosarazni, sőt néhányan versenyszerűen is pattogtattak a kecskeméti klubban. Itt is érkeztek gyerekek az osztályokba. Király Henrik kezdte a sort, Dudás Tomi és Demus Patrik követte, Oroszi Gergő Akasztóról, Csernai Józsó pedig Kunszentmiklósról jött közénk, vállalva a kollégiumi életet, ami általános iskolásként nagy döntés volt a családjuk számára. Külföldi utakra is elmerészkedtünk, cseh és horvát túrán is részt vettünk a suli csapattal. A csúcs a sibeniki út volt a nyolcadikos diákolimpia döntő előtt. Egy kisbusz és egy kocsi és irány a tengerpart. Csodálatos napok voltak. S, a döntő? Szoros meccset sem játszottunk úgy kerültünk a legjobb nyolc közé. Zalaegerszegre az egész nyolcadik elkísérte csapatunkat. Ha tízszer megrendezték volna a tornát, lehet, ötször mi nyerünk. Nem így történt. Szoros meccseken nyertünk, kikaptunk. Hatodikak lettünk. Akkor rosszul esett nagyon, most már örömmel gondolunk azokra a szép időkre.

A csapat tagjai:

B. Kovács Márk, Fazekas Ákos, Demus Patrik, Dudás Tamás, Csernai Bence, Csernai Zoltán, Farkas Csaba, Király Henrik, Komár-Minkos Dezső, Kovács Máté, Lakosa Ákos, Lakosa Zsolt, Latos Norbert, Oroszi Gergő, Szalai Tamás, Tóth Olivér, Varga Donát.

Dudás Tamás, Csernai Zoltán, Király Henrik, Lakosa Ákos NB I-s játékos lett. Lakosa Zsolt jelenleg az NB I A csoportos Soproni SKC-t erősíti. Zsolt és Ákos utánpótlás válogatottként több EB-n is részt vett.

III. fejezet

Ezzel el is érkeztünk napjainkhoz, mert az emlékkönyvünk arany lapjait éppen egy mostani korosztály írja. Ismét hangos a sportcsarnok, zúg az „Ász-Ász-Mathiász!! Ismét nagyon büszkék lehetünk a katonatelepi gyerekekre. Pár éve már folyamatosan mindegyik alsós diákolimpia megyei döntőt mi nyerjük. Három éve egy hajszál híján nem jutottunk a III. korcsoport országos döntőjébe a 2003-as születésűekkel. A 2004-2005-ös korosztállyal viszont hosszú évek után a Kenguru Kupában ismét a legjobbak között voltunk. Több száz csapat közül, egyedüli módon, iskolai csapattal kerültünk be az Országos Jamboree-ba. Várható volt, hogy, ha elérkezik az idő és hatodikosok lesznek meg sem állunk a döntőig. A 2017-18-as tanév vége fantasztikusra sikeredett.

A MathiÁSZ mindkét korosztályban bekerült az ország legjobb nyolc csapat közé.

Az idősebbek versenyére Nyíregyházán került sor. Hatalmas siker volt már az országos elődöntő megnyerése is. Nem mi voltunk az esélyesek, de többek között a legutóbbi évben bajnok debreceniek legyőzésével kiharcoltuk a továbbjutást. Végül a hatodik helyezést szereztük meg, ami csúcseredménynek számítana a kis iskolánk életében. Egy dolog „árnyékolta” be a fiúk teljesítményét az pedig a fiatalabbak szereplése.

A III. korcsoport Kecskeméten megrendezett döntőjét a mi csapatunk nyerte. Az előzmények után várható volt, hogy érmesek lesznek diákjaink, de azt nem gondolta senki, hogy még csak szoros mérkőzést sem játszva, veretlenül leszünk elsők. Akadémiásaink hazai pályán, saját csarnokukban, edző-testnevelőjük irányítása alatt, népes szurkolótábor buzdítása mellett állhattak a dobogó tetejére.

A két csapat játékosai:

Balázs-Kovács Levente, Benda Gábor, Dávid Benjamin, Fruktusz Kevin, Gulyás Patrik, Herczeg Dávid, Kéri Krisztofer, Kovács Gergő, Kovács István, Ladovszky János, Rácz Dávid, Simon Róbert, Sárai-Szabó Zsolt, Sörös Roland, Szurnyák Zsombor, Valkai Zsolt, Zsitva Zoltán.

Végezetül még egy-két érdekesség: Király László most is edzőtársam. A mathiászos tanítványaim közül Kovács Sanyi, Fehér Ádám és Fehér Peti (Nagykörösi Sólymok KE), Lakosa Ákos (Vasas KA), Csernai Jozsó (Óbudai Kaszások KA), Kovács Márk (Budapesti Honvéd KE) és Király Henrik (Kecskeméti KA) edzőként a mai fiatalokkal próbálja megszerettetni ezt a szép sportágat. Nagykőrösi felnőtt csapatom meccsein, ahol sok volt katonatelepi tanítványom játszik, a leglelkesebb szurkolók a pont a mostani diákjaink.

Lakosa Zsolt

2019.02.02.

 

Sport

Close Menu